A fokföldi ibolya sem nem ibolya, sem nem fokföldi. Másik neve, az afrikai ibolya, már közelebb van a valósághoz. Optimális körülmények között akár egész évben is virágzik. , és télen is, az Ünnepek alatt is gyönyörködhetünk ragyogó virágaiban.

A csuporkafélék (Gesneriaceae) családját több mint 150 nemzetség és 3.500 faj alkotja. A legtöbb faj lágyszárú évelő. A legtöbb növény a trópusokról vagy a szubtrópusokról származik. A családba tartozó növények megjelenése rendkívül változatos. Sok kertészeti dísznövény tartozik ide. Legismertebb faja talán a fokföldi ibolya. További dísznövények a gloxínia, vagy a változatos levélzetű fokföldi kankalin, amelynek virágzata fokföldi ibolyáéhoz, levélzete pedig a kankalinéhoz hasonlatos.

A rendkívül forma gazdag, a fehértől a sötétliláig változatos virágszínű afrikai ibolya vagy fokföldi ibolya (Saintpaulia) nemzetségbe 21 faj, hat változat, valamint két természetes hibrid tartozik, mindegyikük Nyugat-Afrikában él.

Az eredetileg csak kék színben létezett fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha) tanzániai élőhelyén az őserdő aljnövényzete között található. Tanganyika-tó árnyékos folyópartjain. Az évi átlagos csapadék ezen a helyen 1500-2500 mm és a hőmérséklet nem esik 18 °C alá.

1892-ben Walter von Saint Paul-Illaire német Tanganyika észak-keleti régiójának kormányzója, (ma Tanzánia), találta az első példányokat az Usambara hegység árnyékos, sziklás lábánál. Néhány példányt elküldött édesapjának, aki a Hamburg melletti Herrinhausenban található botanikus kert patronálója volt. Herman Wendland, a botanikus kert igazgatója, az új fajt Saintpaulia-nak nevezte el a patrónus és fia tiszteletére. 1893-ban került kereskedelmi forgalomba.

Mintegy 120 év alatt az egyszerű, kék virágú fajból annyiféle változatot állítottak elő, hogy Walter von Saint Paul-Illaire nem ismerne rá felfedezettjére. Egyre több hibridet állítottak elő Európa- és Amerika szerte. Köztük hullámos levelűeket, tarka levelűeket, több színben szimpla-, cirmos- és telt virágúakat.

A fokföldi ibolya lágyszárú növény, tőlevélrózsája 20-30 cm átmérőjű, a levelek 6-8 cm hosszúak és hosszú levélnyélen ülnek. A húsos leveleknek csillogó zöld színe van, fonákukon vöröses színeződésű. A 3-8 sötétkéktől ibolyaszínű virágok 10 cm-es virágnyélen ülnek, 5 sziromlevéllel.

A fokföldi ibolya egyenletes vízellátást, meleg, párás helyet szeret. Savanyú talajt kíván. Bár fényigényes, tűző napra ne tegyük. Miután 13-14 órás megvilágítás az optimális számára, télen nem árt, ha megvilágítjuk. Öntözésre érzékeny. Felülről sose öntözzük! Ha a leveleket, a levelek tövét víz éri, azok elrohadnak, ezért az alulról öntözés javasolt esetükben. A csapvíz sótartalmát és a pangóvizet rosszul tűri. Lágy vízzel öntözzünk. Ha 5-10 perc múlva még áll a cserépben a víz, öntsük el a felesleges vizet. A párásságot az edény alá állított tálca biztosítja, ha kavicsréteget terítünk rá, és arra állítjuk a cserepet.

A levélnyél akkor is rothadásnak indul, ha a cserép széléhez dörzsölődik. Ilyenkor megoldás lehet, ha az elhervadt levelet tőből kihúzzuk. Az erős napfény, a légszennyeződés, akár a cigaretta füst is a levelek foltosodását, majd elpusztulását okozza. A növény a helyváltoztatásra is levélpusztulással reagál. A levélpusztulás további okai a hőmérséklet változás, a huzat, a tripszek kártétele. A szívókártevők levéltorzulást is okozhatnak. Nem említettük még a természetes öregedést, ami szintén levélpusztulásban nyilvánul meg.

A téli fényszegénység illetve a nyári túl erős napfény akadályozhatja a virágképződést. Ezért, bár egész évben képes virágozni, sok helyen tavasszal és ősszel örvendeztet meg leginkább virágaival. A virágbimbók eldobálásának fő oka, ha melegházi körülmények közül a száraz levegőjű szobába kerül. Ha például vásárlás után, a hazavitel során hosszabb ideig hűvös levegő éri, a virágbimbókat szintén lerúghatja. A virágzó növényt tápoldatozni ajánlott, vagy táprudat is használhatunk (N:P:K=1:3:2).

Kétévente egyszer érdemes  nagyobb cserépbe átültetni. A fokföldi ibolyát átültethetjük úgy is, hogy nem cseréljük ki az edényét. Ilyenkor a nem tocsogósra beöntözött fokföldit egyszerűen kiemeljük a cserépből, a régi talajt óvatosan lemorzsoljuk a gyökerek környékéről. Egyik lehetőség, hogy a növény gyökereit beáztatjuk, így távolítva el a földet a gyökérzónából. A savanyú (A típusú) virágföldet teszünk a cserépbe, amelyből a fokföldit kiemeltük, így frissítve a talaját.

Levéldugványról szaporíthatjuk. A növekedésben levő anyanövény fejlett levelét a levélnyéllel együtt vágjuk le, és azt tűzzük a laza, homokos gyökereztető közegbe.

A holland Humako termesztő és szaporító cég a FloraHolland aukcióján a Saintpaulia Inova Spectra Color The Green fajtával indított 2014 őszén. Zöld fokföldi ibolya

Forrás