A kerti mályvacserje a leglátványosabb a hazánkban megélő virágos cserjék között. A legnépszerűbbek a szimpla, nagy virágú növények, virágjuk színe lehet kék, rózsaszín, piros és fehér.

A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó hibiszkusz (Hibiscus) nemzetségbe több mint 200 faj tartozik. A zömmel a szubtrópusokon, trópusokon élő növények között találhatunk gyógynövényeket, cserjéket, fácskákat. A mérsékelt éghajlaton, így hazánkban is gyakran találkozhatunk a kerti mályvacserjével (Hibiscus syriacus), amely fagytűrő évelő.

A mályvacserje Észak-Korea nemzeti növénye, pénzérméjükön is megtalálható. Kb. 100 változata származik innen. Kínában is honos, de oly régóta ültetik és termesztik a Távol-Keleten, hogy eredeti termőhelye bizonytalan. Kínában mind a levelét, mind a virágát fogyasztották. Európában a XVI. század óta ismert, akkoriban azt hitték, hogy a Közel-Keletről származik, latin neve is ezt mutatja (syriacus = szíriai).

A növénynek, neve alapján ugyan feltételezhető, még sincs semmi köze a rózsafélékhez. Virágai azonban valóban pompásak, nincs hozzáfogható virágos cserje, amely ennyire mutatós. A kertészetek kapkodnak a nyáron és szezonvégén virágzó, színes virágú növényekért, ennek a kritériumnak pedig a mályvacserje eleget tesz. Minden típusú kertben mutatós. A formális kertekben, mint nyírt bokor, sövény alkalmazható. Közepes vagy lassú növekedésű, valamint, főleg fiatalon, jól tűri az átültetést, tehát ideális kerti növény. Ma már számtalan fajtája ismert, hazai faiskolákban is beszerezhetők. A kultúrváltozatok virága lehet telt is. A legnépszerűbbek mégis a szimpla, nagy virágú növények. A virágok színe kék, rózsaszín, piros és fehér.

A kerti mályvacserje lombhullató, 2-4 m magasra növő, felfelé álló ágú, cserje.

Törzse szürke-barna csíkozású. Lombkoronája piramist formál. Szórt állású levelei tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, háromkaréjúak, erősen fogazottak, matt zöldek. Az alapfaj júliustól szeptemberig nyíló virágai egyszerűek (szimplák) lilásrózsaszínek, 5-10 cm nagyságúak, leggyakrabban ezzel találkozhatunk. A virágok éjszakára becsukódnak. Papsajt termése (lásd. “Kerti mályvarózsa a díszítő gyógynövény” című cikkünket) késő nyáron, ősszel érik be. A szimpla virágú fajták sokat teremnek, magjuk csíraképes, így kertünkben gyomosíthatnak.

Az ún. triploid fajták (‘Helene’ – 1980, ‘Minerva‘ – 1986, ‘Aphrodite’ – 1988) virágaik akár 15 cm átmérőjűek is lehetnek. Termést, magot ritkán hoznak, így nem gyomosítanak. A virágok elnyílás után kocsányostul lehullanak. Zöld szárról könnyen gyökeresednek. Bokraik kompaktabbak, leveleik mutatósabbak, sötétzöldek. Júniustól szeptemberig virágzanak, a környezeti ártalmakra kevésbé érzékenyek. A szárazságot jól tűrik.

A telt virágú fajták is igen népszerűek. Bár ezek betegségekre érzékenyebbek. Itt az ivarlevelek is sziromlevelekké alakultak, termést ezért nagyon ritkán képeznek.

Alapvetően igénytelen növény, a hazai klímát igen jól viseli. Talajra nem érzékeny. Tűri az agyagos, a savanyú talajokat is. A tápanyagban gazdag, mélyrétegű, jó szerkezetű talajt meghálálja. Napra vagy félárnyékba ültessük. A túl erős napfényt esetenként megsínyli.

Szárazság és só érzékenysége közepes. Gyökere húsos, mélyre hatoló, ezért a szárazságot viszonylag jól tűri, viszont idősebb korban az átültetést nagyon megsínyli. Fiatalon kissé fagyérzékeny, később már a -20 C°-ot is kibírja. Igen melegkedvelő növény, ne lepődjünk meg, ha csak április végén, május elején kezd kihajtani. Késő ősszel vagy kora tavasszal metsszük. A gyakori metszés csökkenti a virágszámot, de növeli a virágok méretét.

Bár a rovarkártevőkre kevéssé érzékeny, a levéltetvek a mályvacserjét is károsíthatják. Előszeretettel a hajtáscsúcsokra telepedhetnek meg. A kártevőket próbáljuk meg vízsugárral eltávolítani, vagy a megtámadott hajtásokat lecsípni. Ha ez nem segít, rovarölő szerekkel védekezzünk. Néha a mályvafélék rozsdagombája is előfordulhat rajta, ez ellen gombaölőszert használjunk.