A tubarózsa régóta kedvelt dísznövényünk, amely akkor örvendeztet meg virágaival, amikor a virágok egy részétől lassan búcsút vehetünk. Kosztolányi Dezső szerint neve a tubicából származik, de sokkal valószínűbb, hogy neve inkább a latin gumó, gümő szóból származik, és a növény hagymagumójára utal. Ennek az illatos virágú, csúnya-szép nevű növénynek a gondozásáról szeretnénk néhány információt közzétenni.

Lippay János ekként ír róla: kinek gyökere szarvasgomba formájú, levele, mint a sásnak, pázsitszínü zöld. Kikeletkor jön ki, ősszel virágzik kétkönyöknyi kórón, mint a nádszálon, aki csomós, annak tetején bokrosán nőnek a szép fehér virágok hyacinthus formára, csakhogy annál sokkal nagyobbak és kövérebbek, igen-igen kedves szép illatúak, mint a narancsvirág, egész télig mind virágzik.

Erős illatú, közép-amerikai származású dísznövény. Mexikóban már 1522-es meghódítása előtt is termesztették, valószínűleg a nahuatl (navatl) nyelvű indiai kultúrából származó virág. Intenzív illatú, krémfehér virágai inspirálta neve csontvirág volt. A 16. sz. elején került a tengerentúlról Spanyolországba, de onnan csak 100–150 évvel később terjedt el Európában. Mo.-on a 18. sz. második felétől népszerű kerti virág.

“Rapaics Rajmund – A Magyarság Virágai 1932. című könyvében így emlékezik meg róla: A tubarózsa (Polyanthes tuberosa) akkoriban jácintnak számított s Clusius munkájában Hyacinthus indicus tuberosus a neve. A tuberosus jelzővel azért különböztették, mert a jácint tudvalevőleg hagymás növény. Később, mikor a kertekben megkedvelték kellemes illatáért, ebből a jelzőből alakultak nemzeti nyelvű nevei, így a magyar tubarózsa is. Az elnevezés az 1775-ben megjelent Csapó füveskönyvében olvasható először. Ekkor a tubarózsa már a „házikertekben termesztetik” Magyarországon is.

A Mexikóban bennszülött nemzetség az agávé félék (Agavaceae) családjába tartozik. Mintegy 14 fajt számlál. Legtöbb faja dísznövény. A nemzetség tagjai dísz- és gyógynövények. Többségük a mexikói fenyőerdőkben, tölgyerdőkben honos. Legismertebb közülük a tubarózsa (Polianthes tuberosa).

Manapság vadon nem fordul elő. Talajigényére jellemző, hogy a laza, de szerves anyagokban gazdag talajokat kedveli. Fényigényes. Ez az agávékkal rokonságot mutató növény gumós, felálló leveles hajtással. A mintegy 45 cm-es virágszáron illatos viaszfehér virágok fejlődnek. A kisebb szárlevelek mellett az alapnál zöld levelek fejlődnek. A már virágzott gumók többé friss virágot nem fejlesztenek, úgyhogy ezeket el is dobhatjuk. Virágzásának ideje a nyárutó. A virágok mintegy egy hónapig élnek, és különösen éjszaka árasztanak balzsamos illatot.

Konténerben is nevelhetjük. Szobanövényként addig öntözzük, míg a cserépalátétben meg nem jelenik a víz. Ha a felső 3 cm-es talajréteg kiszárad, akkor öntözzük újra. A téli nyugalomba vonulás előtt vágjuk le a hervadó levélüstököt. Az öntözést fogjuk vissza. A háromhetenkénti tápoldatozást meghálja. A gumókat kb háromévente ültessük friss talajba.

Kertbe a fagyok elmúltával lehet kiültetni. 3-5 hónapos meleg időszak után virágzik. A gyenge fagyokat tolerálja. Téli nyugalomba vonul. Az elsárgult leveleket késő ősszel vágjuk le. A gumók kint maradhatnak a szabadban, ha takarásukat meg tudjuk oldani. Az öntözéssel fokozatosan álljunk le. Hideg éghajlaton a gumókat fel kell szedni, majd néhány napig árnyékban, szellős helyen kell őket tárolni, majd tegyük őket tőzeggel töltött kartondobozba, és vigyük hűvös, de fagymentes helyre.

Ha a gumókat kora tavasszal cserépbe ültetve előneveljük, nyáron a szabadban tarthatjuk a növényeket, napos/félárnyékos helyen, egészen a fagyok beálltáig.

A tubarózsa központi hagymája körül hagyjunk meg pár kisebbet, a többit válasszuk le, és dobjuk el, vagy használjunk szaporítás céljára.

Forrás: www.jstor.org; mek.oszk.hu