Ha meleg, napos helyre való robusztus, nyári virágözönnel szolgáló kúszónövényre vágyunk a trombitafolyondár a legjobb választás.

A szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozó viszonylag sokfajú Campsisnemzetségbe fák, cserjék és fás szárú kúszónövények tartoznak. Trombita alakú, forrt szirmú, mutatós virágaik júliusban, augusztusban nyílnak. Termésük tok, a magvak szárnyasak.

A trombitafolyondár (Campsis radicans) kúszócserje. Hazája az USA délkeleti része. Európába a 17. században került. Bár kapaszkodó indáival tudja rögzíteni magát, jó, ha támasztékot biztosítunk számára. Összetett, páratlanul szárnyalt levelei fűrészes szélűek. Mutatós, 6-10 cm hosszú, 3-5 cm átmérőjű narancsvörös virágai nektárban gazdagok. A virágok végálló fürtben állnak. Érintése az arra érzékenyeknél bőrirritációt okoz. A virágpor is allergizálhat.

Telepítés után közepes vízigényű, később szárazságtűrő. A 2-3 éves növény szárazságtűrőnek mondható. Jól tűri a szelet és a sivár talajokat. A legszebben teljes napfényen, déli fekvésben virágzik. Metszéssel bokorrá, vagy fává is nevelhető. Betegség és kártevő rezisztens.

Magról szaporítva két hónapon át tartó 5°c-os hideghatásra van szüksége. Tavaszi vetése után a magoncokat még egy évig üvegházi körülmények közt neveljük (veranda). A következő év tavaszán, a fagyok elmúltával ültethetjük ki őket állandó helyükre. Az ilyen növény kb. 8! Év múlva fog virágozni először. Egyszerűbb, és sikeresebb, ha félfás dugványról szaporítjuk. Ennek július, augusztusban van az ideje. Ekkor a 7-10-es, lassan gyökeresedő dugványokat edényben neveljük a következő tavaszig. Az így szaporított növény a 2-3. évben virágzik. Az első két évben, hideg télen takarással védhetjük a fagy ellen.

Falra, tetőre sikerrel futtatható. A napos tetőt is be tudja borítani, és hőszigetelőként is szolgál. Szokás rácsra, pergolára, fatörzsre futtatni. Nem kívánt, esetleg romos épületek takarására, területek elrejtésére, árnyékolására is kiváló. A kertészek azt mondják, ha trombitafolyondárt sem tudsz tartani, hagyj fel a kertészkedéssel!

A növény előnye egyben a hátránya is. Rendkívül gyors növekedésű, és nagy helyigényű. Önvető, és nagy kolóniákat képes létrehozni, nem csak magról, hanem a földalatti gyökérzetéről is. A Kapanyél blog találóan írja: „Mindenhova bebújik, megemeli a tetőt, megrepeszti a terasz járólapjait, szétfeszíti az ácsolatokat.” Csak metszéssel tartható kordában.

A koratavaszi metszés nem befolyásolja a virágzást, mert a virágok az új hajtásokon fejlődnek. Tél végétől április elejéig két-három rügyre vágjuk vissza. HA már nagyon elhanyagolt példánnyal van dolgunk, a talaj fölött 30 cm-re vágjuk nyugodtan vissza. Nyáron, ha szükséges, vágjuk vissza a nem kívánt hajtásokat. A több éves visszametszés úgy megerősíti a törzset. Ha edényben tartjuk gátolhatjuk az agresszív terjeszkedést.

A C. radicans Praecox 5-10 méterre kúszó cserje. Sötétpiros virágait júliustól szeptemberig hozza.

A C. radicans flava a legkevésbé robusztus termesztett fajta. Sárga virágai 8 cm hosszúak. Júliustól szeptemberig virul.

C. radicans Gabor sötétvörös virágú változat. Júliustól szeptemberig virágzik. A fajtát Schmidt Gábor (1944-2014) egyetemi tanár szelektálta, a lengyel Szczepan Marczyński, a Varsói Egyetem Kertészeti Karának kutatója és oktatója nevezte el.

Forrás: