Sok növénykedvelőt vonzanak a húsevő növények, és alig várják, hogy beszerezhessenek maguknak legalább egy tő növényt, borzongva lesve, hogy a “Rémségek kicsiny boltjának” emberevő növénye mikor támad mit sem sejtő áldozatára. De valóban olyan vérengző ez a növény? Ismerjük meg a Vénusz légycsapóját kicsit közelebbről.

1770-ben született első tudományos leírása John Ellis (1710-1776) ír származású természettudós tollából, aki a Dionaea muscipula névvel illette. A Dionüzosz lánya gör. és a muscipula egérfogó lat. név a növény kettős személyiségére utal. Ez a növény a végzet asszonya, a Vénusz légycsapója. A Kalifornia mocsaraiban, és lápjaiban élő, szerény méretű és kecses virágzatú húsevő növény kíméletlenül lecsap a rovarokra, kisebb rágcsálókra. A lápvidék nitrogén szegény talaján ugyanis csak így tud megélni, az elfogott rovarok fehérjéiből nyert nitrogént használja fel saját fehérjéinek felépítéséhez.

Rövid rizómából erednek a levélrozettái. A ragadozó szétnyílt, kagyló alakú leveleivel a másodperc töredéke alatt képes lecsapni a gyanútlan áldozatra. Míg a “valódi” ragadozóknak a vadászathoz fejlett izomzatra, agyra, összehangolt helyváltoztató mozgásképességre, fogazatra van szükségük, addig a mi ragadozónk mindennek híján van. Ő, amikor lecsap, csak rendkívül elasztikus leveleit fordítja domborúról homorúra, és ettől a két levélfél hirtelen összezár. A nagy, igen hajlított levelek sokkal gyorsabban fordulnak át, mint a kisebb, kevésbé hajlítottak.

A másodperc töredéke alatt lezajló folyamat hatásmechanizmusát máig sem ismerjük. A levelek szélén lévő, fajtánként eltérő méretű érzékszőrök érintése jelzést küld, ami feltehetően az elektromos impulzushoz hasonlatos akcióspotenciál változást okoz. Ez megváltoztatja a sejtek ozmózis nyomását. A levél külső és belső részének sejtjei eltérő módon reagálnak, ennek eredménye a már említett hirtelen bezáródás. Amint egy rovart elkapott, a növény szinte hermetikusan bezárja áldozatát, és a már gyomorként működő levélcsapda a kiválasztódó emésztőnedvekben megfürdeti a rovart, így megemésztve annak lágy, belső részeit. Az emésztés 10-12 napig is eltarthat, végül a prédából nem marad más, mint egy kitinhéj. Ezután a csapda ismét megnyílik. A rovar külső vázát a szél fújja ki, vagy az eső mossa ki a levelekből.

Szobanövényként ideális talaja a homok és savanyú! tőzeg keveréke, esetleg élő tőzegmoha. Napon, melegben különösen magasabb nedvességtartalomra van szüksége. Az optimálisan 4-4,5 pH-jú, savanyú talajt a csapvíz sóval telíti, a kémhatást emeli, amit a növények megsínylenek, esetleg nem is élnek túl. Ezért öntözésükhöz lágy, sómentes vizet, lehetőleg desztillált vizet használjunk. A talajt folyamatosan nedvesen kell tartani. Túlöntözésük nem létezik, tudvalévő, hogy élőhelyükön, elárasztott területeken hetekig elélnek víz alatt is. A kedves növénytulajdonosok mindenképpen álljanak ellen, és ne kezdjék el sült hússal vagy fasírozottal etetni kedvencüket, mert a levélcsapdák csúnyák rothadásnak indulnak, jelezvén a gyomorrontást. Ha mégis legyőzhetetlen késztetést éreznek az etetésre, kizárólag a levélcsapda méretének egyharmadánál kisebb rovarokkal próbálkozzanak. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a növény téli álmot alszik, vagyis télen hagyjuk békén, csökkentsük az öntözést, hagyjuk nyugodni egy hűvös, fagymentes, de világos zugban.

A Vénusz légycsapója vagy amerikai légyfogó néven ismert húsevő növény hatásos immunstimulátor: fokozza a T-sejtek (nyirok sejtvonalból származó, antigén felismerő tulajdonsággal bíró sejtek) aktivitását, valamint az immunrendszer bizonyos sejtjeinek részecske bekebelezési képességét. Fájdalomcsillapító, vírusölő. AIDS fertőzöttek és rákos betegek is használják homeopátiában. (Forrás: Venus Flytrap (Dionaea muscipula Solander ex Ellis) Contains Powerful Compounds that Prevent and Cure Cancer)